Reflektorfényben

A Dookie még azoknak is ismerős lehet, akik nem rajonganak fanatikusan a Green Day-ért. (nem tudom létezik-e mára ilyen személy, mert régen volt =) A Dookieról nyugodt szívvel állíthatjuk: a legfontosabb lemeze a Green Day-nek. Történelmüket itt kezdték el írni igazán, itt lettek ismertek, ugyanakkor ez volt egy úgynevezett mélypont is, mivel akik az előző két lemezt szerették, nem biztos, hogy ezt várták a bandától. Sőt, nem csak a rajongók, hanem a magukat punknak tituláló illetők is megorroltak a Green Day-re, mert szinte csak velük foglalkozott a média, velük voltak tele az újságok, és a GD tagjai váltig állították magukról, hogy punkok, mégis eladták magukat a média adta lehetőségeknek. Szerintük tönkretették a punkzenét. Szerintünk pedig felélesztették a műfajt, amiből  mára nem lenne semmi, ha a Dookie körüli dolgok nem történtek volna meg. A Dookie turnéja során rengeteg balhé volt, voltak, akik azért mentek el a GD koncertjére, hogy megdobálják és lefikázzák őket meg ilyenek. Ekkor keringett az a hír is, hogy a GD tagjai homoszexuálisak, ugyanis a Pansy Division nevű homoszexuális banda is jelen volt 1-2 koncertjükön, és Billie-ék egyáltalán nem ítélték el őket homoszexualitásuk miatt. Szóval nagy hercehurca volt a Dookie körül, mégis azt mondom, hogy ez az egyik legjobb lemezük, és talán még az American Idiot-ot is felülmúlja, bár inkább nem jelentem ezt ki ilyen elhamarkodottan. Viszont mindenképpen kötelező darab! Akinek nincs a polcán sürgősen szerezze be, és mindenképpen az eredeti példányt. Kb. ennyit erről =)

Tracklista:

1. Burnout
2. Having a Blast
3. Chump
4. Longview
5. Welcome to Paradise
6. Pulling Teeth
7. Basket Case
8. She
9. Sassafras Roots
10. When I Come Around
11. Coming Clean
12. Emenius Sleepus
13. In the End
14. F.O.D.+/All By Myself (a titkos szám)